INGVAR KAMPRAD, ELMTARYD, AGUNNARYD

Småland Dél- Svédország legnagyobb tartománya, csupa fény és friss levegő. Itt született, - akárcsak Astrid Lindgren Juharfalvi Emilje – Ingvar Kamprad. Egészen pontosan egy Elmtaryd nevű farmon, Agunnaryd falu közelében, 1926-ban.

Már gyerekkorában kereskedni kezdett, Stockholmban vette a gyufát, amit, a környéket biciklivel járva, árult a szomszédoknak. Később kiegészítette választékát virágmagokkal, üdvözlőkártyákkal, karácsonyfa díszekkel, mindenféle aprósággal. Újsághirdetéseket adott fel, és amikor már nem tudta biciklivel teljesíteni a megrendeléseket, a tejesember furgonjára felkéredzkedve vitte postára az árut, és elküldte a vevőknek. A célja az volt, hogy alacsony áron juttassa el az embereknek azt amire szükségük van, miközben neki is van egy kis haszna rajta. Bármilyen hihetetlen is, ebből a gyerekkori ötletből építette fel lépésről lépésre az IKEA birodalmat.

A smålandi emberről azt mondják, hogy nagyon keményen dolgozik és a szűkös erőforrásokból is képes a legtöbbet kihozni. Az első bútorokat a környékbeli erdők fáiból készítették helyi iparosok. A választék bővülése pedig létre hívta az első IKEA katalógust. Az IKEA kibontakozásának idején teljesedett ki a svédek egyenlőségen alapuló társadalma, amelybe remekül beleillett egy olyan árukat forgalmazó kereskedés, amely a többség számára elérhető áron kínálja a svéd hagyományra épülő lakberendezési tárgyakat.

Az ötvenes években megjelent a bútor bemutató tér, ahol közvetlenül tapasztalhatta meg a vásárló, hogy az alacsony ár ellenére jó minőségű terméket kap. Már majdnem együtt volt minden amit ma úgy hívunk „IKEA koncepció”, de még hiányzott egy nagy ötlet. Egyszer aztán az egyik IKEA dolgozó vásárolt magának egy Lövet asztalt ami nem fért be az autójába, hát leszerelte a lábait, hogy haza tudja vinni. Nem sokkal ez után az IKEA már maga terveztette az otthon összeszerelhető, lapos csomagolású bútorokat.

Nézzük mink van eddig. Egy természet és emberközpontú rendszer, amelynek kínálata modern ugyan, de kerüli a trendeket, és ezzel a túlfogyasztást, igyekszik az erőforrásokat a lehető legjobban kihasználni, a vásárlóval együttműködve az árakat alacsonyan tartani, hogy a legtöbb ember számára elérhető legyen. Úgy tűnik az IKEA alapszemlélete a kezdetektől magában hordozza a csak évtizedekkel később felismert fenntartható fejlődés fogalmát. Nem csoda, hogy fennállása óta folyamatosan, ma pedig már hangsúlyosan ügyel arra, hogy megfeleljen a fenntarthatóság alapszabályának, vagy is úgy kielégíteni a jelen szükségleteit, hogy nem csökkentjük az utánunk jövő generációk lehetőségét a saját szükségleteik kielégítésére.